Régóta nem frisseltem. Nos, ennek több oka is volt, nem szeretnék mentegetőzni, de a tény az, hogy nem voltam. Álljon meg a nászmenet. Itt vagyok, visszatértem. Szeretném folytatni a történetet is, amit elkezdtem, bár tudom, hogy nem olvassa senki, valamint az oldalra sem jár a kutya se. Azon is gondolkoztam, hogy bezárok... De megfogadtam magamnak, hogy Nyehm! Mióta bekerültem Facebookon egy csoportba, úgy érzem végre van értelme annak, hogy létezem. :D Na meg ott vannak a barátok. Kin röhögnének, ha nem rajtam? 
November 15-én dupla résszel tér vissza az egyik kedvenc sorozatom az Atlantis! Már nagyon várom.

Az utóbbi években annyi Ági nevű ismerősre tettem szert, hogy el sem hiszem. Sőt, folytatva a szériát, Évából is egyre több van. Azért hoztam nektek egy kis vidámabb cikket, mert én magam nagyon le vagyok törve, de teszek azért, hogy ez változzon. Legalább is igyekszem. Nem linkeletem még videót sem, és a kritikákkal, no meg a történettel is el vagyok maradva, de igyekezni fogok, hogy bepótoljam. És akkor a világ talán legidiótább rekláma:
 

Elég posztmodern világ volt ez az egy hét az osztály számára. Ha minden igaz, akkor jön a következő órarendünk. Már az előző héten bemehettem az emelt órákra, aminek nagyon örülök, hiszen így kevesebb anyaGOT kell majd bepótolnom. Azt mondja, hogy! Magyaron nagyon jól érzem magam, mert a tavalyi nyelvtantanárt kaptam meg, akit nagyon birok. Olyan, mintha semmit sem tanulnánk, mégis szinte tökéletes tudást biztosít. Nem kell gyomorgörccsel beülni az órákra, mert ott segít ahol tud. Természetesen azért tudásnak megfelelően osztályoz. A töritől már kissé megilyedtem. Mert mindenki azt monja a tanárról, hogy nagyon kemény... már így is sokan vagyunk töri fakton, nem fog beengedni. Tényleg azt hittem, hogy kidob. Errefel, az egy angyal... Esküszöm. Vagy én nem tudom, hogy a dogáknál majd mit produkál, de ennél még az sem baj, ha rosszat mond az ember. Azon van, hogy kijavítsa. Díjazza, ha gondolkodunk. Kedvenc tárgyam a töri, reszketek, megveszek érte, gondoltam befogom a számat, figyelek, mert nyitott ablakon még repülhetek mint a győzelmi zászló a törifaktról, azt meg nem akartam. De hát jött az a fránya kérdés, amire meg tudtam azt a nyíves választ, gondoltam lássa már, hogy nem vagyok hülye! XDD Na megmondtam neki, hogy A cél szentesíti az eszközt, mert hát kíváncsi volt Machiavellire. XDDDD Aztán még ki tudja, ja én, szóval az Északi-háború is érdekelte, meg olyan is, amit nem tudtam se én, se más, mert tanulni kellett volna, de nem tanultuk, a törökök mögött meg a spanyolokat bebuktuk... na mindegy. Túléltük az első hetet az a lényeg.

Ez már a 20. változat. Vagy a 21. Nem tudom. Ekkora kavalkád még soha nem volt. Az angol, német órák sem a helyükön vannak, de úgy néz ki, hogy megoldódik a helyzet, és ha minden igaz, akkor nem kapunk 6. angol tanárt. És új német tanárt sem. Faktot is cseréltem. Nem éreztem jól magam, ott ahol voltam, és úgy gondoltam, ez így nem lesz jó. Váltanom kellett. Ha minden igaz, ma még a fizetésemet is utalják. Anyának. XDD Mindegy is, nem kell az a pénz, megvagyok nélküle is.

Még péntek este hazaértem Pestről, de akkor nagyon fáradt voltam, tegnap meg délután kettőtől éjfélig nyugdíjasbuliban dekkoltam, ami nagyon jó volt... Whaaa, azt egyébként nem nagyon értem, mit kerestem ott, mert kb én voltam az egyetlen 37 év alatti, aki kihúzta éjfélig, de minegy, jó volt. 
Nézzük a Budapesti Programhétvégét! Eleve, hogy vonattal mentünk, felbecsülhetetlen volt -.-! Gyűlölöm a vonatot... Nem tudom miért, de egyszerűen utálom. Meg az a tömegközlekedés ott, villamos, metró... Ha 800 ember nem trüszkölt rám, akkor egy sem. Ám megúsztam megfázás nélkül. Végül is mindegy, mert allergiás vagyok XD! 
Hétfői nap... Elbeszélgetés. Szintfelmérő elbeszélgetés. Érted? Azt hittem rögtön menten odaszülök, lefialok, kész, végggem vahn. Utána meg írásbeli teszt... WTF? Mindezt szeptember elsején? Cruel nem volt hozzá kedvem. Jó, akkor tegyenek be a kezdőbe. és kit érdekel. Az életem úgyis egy szemétdomb, akkor meg sodródjunk az árral, és lesz, ami lesz. Beszélgettem, kitöltöttem a tesztet, kijövök. Lilla néni már azzal fogadott, hogy van egy rossz híre, meg egy jó. Nemár, hogy csírke lesz az ebéd??? De az volt, de elintézte, hogy mást egyek. Öt napon keresztül a többiek a tíz étkezésből nyolcszor ettek csirkét, egyszer kacsát, egyszer pedig pulykíííít. Én ezekből egyszer nem ettem... Ugyanis rühellem, nem birom megenni, undorodom a szárnyas húsoktól és a zöldségtől. Ezek helyett kaptam mást, pl: rántott camambert áfonyalekvárral, kapros juhtúróval töltött gombafejek, grillezett sertéskaraj... Nyamiii. Nos a West End-be mentünk délután, ahol láttuk Katával Dóri-t a JB-ből, Pila pedig fotózkodott Gabival, meg nem tudom melyik csajszikával az Éjjel nappal Budapest-ből. És ilyenkor azt éreztem, hogy hol van Sarah Parish, Lena Headey, Nikolaj Coster-Waldau? Ennél már csak a 12 fős szobák voltak szörnyűbbek.
Kedden reggeli után elmentünk a Goethe intézetbe, ahol a német nyelvoktatás zajlott. Beraktak a három közül a legjobb csoportba. :D Mert nem vagyok béna! XD Igazából hatan ütöttük meg a haladó szintet a harminc főből. Elég siralmas az arány, főleg úgy, hogy egy kezdő németes is velünk volt, holott eredetileg az iskolában 13-an vagyunk a haladóban. Szerintem megkaptuk a legnormálisabb tanárt. Egy csávó volt, Gábornak hívták. Osztott ilyen sárga lapokat [hm... ingyen gyújtós] és megkért minket, hogy írjuk fel rá a nevünket. Gondoltam trollkodok egy kicsit, muhaha... Felírtam, hogy Cersei, másik oldalra meg Cersei Lannister. Kiraktam elé a Cerseit, és megkérdezte, hogy ez a családi neved? Mondom nem, ez a nevem. Errefel az meg: ja, Game of thrones? Olyat lestem... XD Utána megkereste nekem a német címét, meg egész héten ezzel cseszegetett, mondjuk kölcsönös volt. :D  Este pedig moziban voltunk, megnéztük Az élet ízei című filmet. Nagyon klasz volt, Helen Mirren nagyot alakított, azt hiszem az ő karaktere fogott meg legjobban. Amikor pedig Hassán Margarit-et hívogatta, úgy hangzott, mintha azt mondogatná, hogy HAGRID, HAGRID! XDD Be is mondtam az egyik után, hogy Hagrid, erre fel felröhögött az egész mozi. Visszaérve a szállásra meglepve tapasztaltuk, hogy csoportvezetőnk Lilla néni azzal állít be, hogy mi kerülhetett nálunk a kukába, ami igazából a WC-be való? Mert panaszkodott a takarítóbrigád. Gondoltuk, biztos a barna banánhéjra gondoltunk, de azt biztos nem húzom le a budin. Vagyis a nagy kérdés: KI SZART BELE A KUKÁBA??? XDDDD Egész végig ezzel szivattuk egymást, mert ugye ez lehetetlen volt, ugyanis ha valaki megcsinálta volna, azt észrevesszük.
Harmadik nap lement az oktatás, és állatkertben vergődtünk. Mondom, nekem az oroszlánnal kell kép, de sehol nem találtuk a büdös dögöket, így nem tudtam a Lannisterekkel pózolni, ám oroszlányszobrot találtunk, így azzal fotózkodtam. Egy óra hosszát kaptunk az állatkertben, hogy szétnézzünk. :( Adri, Angi meg én még ráhúztunk tíz percet, mert picit eltévedtünk. Meg direkt ráhúztunk még pár percet. Pávát sétáltattam, aztán két perc után már rám sipoltott... XD Egy tavacskánál fényképezkedtünk...stb. Állatkert után Angival elmentünk sétálgatni, majd leültünk egy padra, kiélvezve a szabadprogramot. Erre odajön egy csöves. Elmondta, hogy ő most csövesborra kér pénzt, mert élelmiszere van, és adjunk pár forintot, cserébe pedig szájharmónikázik nekünk. Mondtam Anginak, hogy én biztos nem adok neki. Meg h üljünk át egy másik padra, hátha elmegy. Az meg annyira elkezdett röhögni, hogy sírva váltottunk padot.
Csütörtökön a német oktatás után Aquaworldbe mentünk. Na most azt tudni kell, hogy gyűlölöm a csúszdákat. De annyit, mint ott, én életemben nem csúszdáztam. Jó, csak azokon csúsztam, ahol úszógumival kellett, de akkor is. A legelső, amin lementem, az nagyongáz volt. A gumiba való beszállás is gondot jelentett. Aztán meg bevitt ilyen nagy körbe, ahol kb már nyolcan voltak, én meg nagy nehezen leszenvedtem magam egy másikba, ahonnan sehogy sem tudtam kimenni, mert ilyen bukkanó volt. Errefel egy csávó volt olyan rendes, hogy kiszállt és meglökött. XDDD Barátnőm Adri meg lent már azt mondta, hogy megfulladtam. Aztán mentünk a szivárványcsúszdán. Az első kanyart nem értük el Adrival, begörcsölt a talpam. Alig vártam, hogy leérjünk. Már minden bajom volt, nekem ilyenkor az segít, ha talpra állok, de egy csúszdában??? Barátnőm meg végigröhögte az egészet. Aztán még mentünk párszor, Vivivel, Mónikával, Beával, Ildikóval... stb. Na de úgy, hogy közben ordítottam, hogy Geeeeeeerrrrrrrrrraaaaaaaaapppppppppppppaaaaaaaaaa! De annyira, hogy lent hallották, mikor elindultunk! Szerinted? A harmadik körnél, már ránkszóltak, hogy elegük van az ordibálásból a mai napra, úgyhogy! A románok meg szakadtak rajtunk. Nagyon röhögték. Beával mentem az ufó csúszdán, kicsit érdekes volt, mert kidobott egyszer csak ilyen repülő csészealjba minket, ahonnan le kellett találni... Nagy nehezen lejutottunk, majd mikor újra mennénk, meglepve tapasztaljuk, hogy új felügyelő van. Yippi yá yó, mehet a gerappa! Ordítottam egy gerappát, utána meg teli torokból egy Lannister vagyok-ot, errefel beszóltak a csúszdába, hogy csend legyen már. XDDDDD Akkorát nevettünk. Én voltam az AquaSzirén! XD
Eljött a péntek, vagyis a búcsú ideje. Én nem akartam onnan eljönni. A német oktatásokon is annyira jól éreztem magam. Mindegy, menni kellett. A vonaton bealudtam kb 45 percre, de így is 20 percet késett az a nyíves vasbádog.