Édes kis semmiségek2014.08.07. 08:10, Pasiphae
Éreztétek már úgy, hogy nektek semmi sem sikerül? Míg más fürdik a szerencsében, nektek semmi sem jut? Hiába dolgoztok érte, küzdtök keményen, nem megy, még más a kisujját [és most eszembe jutott Peter Baelish] sem mozdítja, összejön neki minden, és boldogan éli világát. Nem vagytok egyedül... Nem sajnáltatom, sirattatom magam, sőt nem is temetem [ bár a Temess, Temess! gotos kiáltással egyetértek ] magamat, csak fáj.
Kezdem először egy vidámabb dologgal, ami tényleg jól esett. Tegnap történt, hogy elmentünk anya munkatársához, és vett nekem pár könyvet. Ez 8 darabot jelent. Egyenként bolti áron 32.000 forintért kínálják ez a nyolc darabot. Namost. Darabját ötszáz forintért adták... ami 4000 forintunkba került. Megjegyzem, hogy vadi új könyvek, talán ha egyszer kiolvasták őket. Személy szerint A Borostyán szobával kezdem.
Így néz ki a borító, szerintem érdekesnek ígérkezik. Majd meglátjuk. Na aztán este szóltak, hogy mehetek dolgozni... Hát nem is tudom. Több szempontból is sántít ez a munka, de mindegy. A lényeg, hogy tankönyveket kell majd csomagolnom hat órától, ami azt jelenti, hogy hajnali háromkor kell kelnem. Igen, igen. Na most készülgetek rá. Aztán. Mégis hogy a fészkes fenébe fogok odatalálni? Normális vagyok én? Továbbá tegnap elkezdtem egy új sorozatot. Gondoltam kell a változatosság, muszáj kimásznom ebből a pech-szériából. Kötelező vagy esküszöm meg fogok őrülni. Na jó, biztos, hogy nem, de nem sokáig fogom bírni az tuti. Elég nehéz ennyi rossz dolog után. De talpra kell állni, nincs mese, főleg miután bevállaltam egy emelt kémia-bioszt... Nem, nem vagyok normális, de, de az orvosira akarok menni. Nem, tényleg nem vagyok normális.
1. KIÁBRÁNDÍTÓ TÉNYEZŐ: JOGSI
a, megbuktam egyszer KRESZBŐL! Jó, nem volt időm tanulni, meg ilyesmi, mert a hülye megyei, majd az országos Legügyesebb kollégista versenyen kellett részt vennem, amit egyébként meg is nyertem, de akkor is pénzem bánta. Mindegy. Következőre igez simán 73 ponttal átmentem, de nagyon fájt az a kudarc, amit akkor éltem át.
b, bár az egészségügyi vizsgát simán leraktam, nem sokkal azután, hogy kifáradtunk barátnőmmel az utcára, el is hagytam. Felhívtam másik osztálytársamat, aki még ott volt, hogy nem-e kérne nekem másikat. Errefel azt mondja: Keressem megfele, mert a másolat 3000 FT. :O Hát nem voltam túl boldog. Visszamentem azokra a helyekre, ahol jártunk, és legnagyobb örömömre az egyik kínai boltban meglett a kártya.
c, megbuktam egyszer forgalomból. Az oktatóm javasolt még 10 órát, mire anya fel is háborodott, elkezdett sírni, hogy nem bírjuk kifizetni. Tudjátok milyen leki terror volt az? Görcsölt a gyomrom, nem ettem egy hétig. Borzalmas volt, nem kaptam levegőt. Apa nevetve azt mondta: Hát, más is járt már így mint te... Keresztapádnak például ötödjére sikerült. Nos ami kocsit vezetek, vagyis amin tanulok az teljesen más, mint az otthoni. Eddig a mi kocsinkon abszolút nem éreztem a kuplungot, de anya megdícsért, hogy már egyre ügyesebb vagyok. Amit én egy kegyes könnycseppel jutalmaztam. Egyszerűen már rettegve szállok be az autóba, nem merek elindulni, mert látom magam előtt a kudarcot, és érzem a gyomromban a görcsöket. Édesapám szemén látom, hogy nagyon szeretné, hogy legyen jogsim. Pontosabban én is szeretném, de ezek után, biztosan képes vagyok én erre?
2: KIÁBRÁNDÍTÓ TÉNYEZŐ: NÉMETORSZÁG
a1, eddig háromszor voltam németországban, háromszor vesztem el. Ez nem vicc, megtörtént. Először a Mainau szigetén, térképpel. Szerencse, hogy egy másik lány is velem volt. Mivel jól beszélek Németül, így megtaláltuk a célt. Két percen múlott, hogy lekéssük a hajót. A csoport többi része már halál ideges volt, hogy hol lehetünk, a tanárok csatározva hívtak minket. Utána jött a fejmosás, hogy miért voltunk másik kijáratnál? Hát mert ugyan úgy nézett ki, mint ahol lennünk kellett volna.
a2, otthagytak minket a brandenburgi kapunál. Míg a többiek elmentek zsidókockákat nézni [ ami természetesen nem volt benne a programban ] nekünk senki sem szólt. Ott ültünk Beával az árnyékban, és egyszer csak azt vettük észre, hogy egyszer csak senki sincs ott a 40 x fős csoportunkból. Ahh, minket már megint mindenki utált. Mondtam Beának, hogy egy utat ismerünk, vissza a buszhoz. Szépen bevártuk ott a többit, közbe a kockáknál eszükbe jutott, hogy jé hát két ember nincs meg, elküldték értünk Eriket a kapuhoz, aki lélekszakadva futott, mi pedig már nem voltunk ott. Később a busznál váltig állította Onna néni, hogy ő biztos benne, hogy megszámolt minket. Köszönjük -.-!
a3, Az Europa parkban a hülye portugál hajónál is elvesztünk. ugyanis nem volt összekötő út a bejárat és a kijárat között. Itt Biával szálltam fel a hajóra, és ott voltunk kétségbeesve, miközben a bejáratnál Dalmáék vártak minket. Ők se találtak összekötő utat. Mire lement a hajómenet, hogy a kijáratból átevickéljünk a bejárathoz, Dalmáék eltűntek. XDD nagy nehezen megtaláltuk őket, mert jelzem a táskáink azok Dalmáéknál voltak, telóval, mindennel együtt.
b, igen, még mindig Németország. juppi. Már a becsekkolás volt. Kiszólítottak mindenkit a sorból, aki a pesti géppel akart menni. Felrakom a bőröndöt, aztmondja: Übergepäck, vagyis túlsúlyos. De csak 29 kiló volt, és elvileg 32-ig jó. Hát kiderült, hogy a perfekt német tanár sem ért jól németól, ugyanis 23 kilóig jó, és 32 fölött el sem viszik. Megszólal a csajszika: Fizessek 50 eurót vagy itt marad. [ Mivahh? ] Mondom magyarul: Akkor itt alszok. Össz vissz 29 euró lett volna nálam, de a nyelvttantanárom férje kifizette. Átirányítottak minket egy másik kasszához, ahol fizetni kellett. A néger csajszi meg csigalassúsággal pötyögte a kis műkörmével a dolgokat, én meg hót ideg voltam, mert 10 perc volt a gép indulásáig, és még be se csekkoltunk. Nagy nehezen bepötyögte... jöhetett a csekkolás. Kígyózó sor, a gép eléréséről lemondtam. Ott volt egy kisgyerek, rítt, ordított, mondom Berugom a kapun, mert itt szenved előttem, én meg lekésem a gépet. A becsekkolásnál kérdezték, van e édesség a táskámban. mondom nincs. Amúgy tudtam, hogy van. Ezután, mire megtaláltuk, hogy melyik kapuhoz kell menni, minden reményemet elvesztettem. Errefel ott állt a csoportunk, kiderült, hogy a gépet késleltetve indítják. Mondom: Biztos, hogy fel akarok én erre szállni? A Jóisten sem akarja, hogy rajta legyek.
3. KIÁBRÁNDÍTÓ TÉNYEZŐ: ÚJRA
a, újra próbálom a jogsit, pedig nem akarom. Nem megy, minek erőltessem?
b, mindig, minden összevág. A Merlint is minek néztem meg. XD
4. KIÁBRÁNDÍTÓ TÉNYEZŐ: ECDL
a, megbuktam ECDL vizsgán. Igen, megbuktam, mégpedig weblapszerkesztésből.
b, erre sem akarok menni. Van értelme? Nincs,
5.KIÁBRÁNDÍTÓ TÉNYEZŐ: BIZONYÍTVÁNY
a, félreértés ne essék, nem buktam meg. Az a helyzet, hogy mivel nem adtam le a szekrénykulcsomat, amit a bizonyítványosztáskor nyögött ki az ofő, hogy le kell adni, ezért nem kaphattam meg a bizonyítványomat. A kulcsot meg elhagytam. XD Mamám első reakciója: Miből buktál meg? Ne tudjátok, miket kellett itt elhalgatnom egy hónapon keresztül... Már azt mondtam, hogy felhívom műtét közben az ofőt, hogy mondja már el a Ri*banc femilimnek, hogy mégis mi a katyvaszból buktam meg!
6. KIÁBRÁNDÍTÓ TÉNYEZŐ: BARÁTSÁG
a, nem tudom kire számíthatok, mert az öcsém olyan, mint a Greyjoy: köpönyegforgató. Barátok? Mi az hogy barátság? ő, tudom: nem létezik.
7. KIÁBRÁNDÍTÓ TÉNYEZŐ: I AM KOLOSTOR POZITÍV
a, tesóm Köpönyegforgató, mint Greyjoy, én meg csúnya vagyok, mint a Véreb. Így a helyem egy apácazárdában van. Különösen rossz apáca lennék, tudom, de ha nincs más megoldás. Ha senki máshoz nem tudok férjhez menni, csak Istenhez... mivel cruelrusnya vagyok. :D Nem is értem, minek születtem meg. Amúgy nem vagyok vallásos. Egyáltalán nem.
Egyszer olyan jó lenne ha valaki hozzám vágna egy láda szerencsét!
|