Ver�f�nyes nap s�t�tt a ridegv�ri v�r tornyaira.
Rosfort az id�j�r�snak megfelel�en �lt�z�tt. Lenge v�szonruh�t viselt, az �j divatnak megfelel�en er�s m�regz�ldet. Fej�be egy fekete kalapot nyomott, melyet k�k p�vatoll �kes�tett. Sz�ve f�l�tt pedig helyet foglalt Ridegv�r c�mere.
A mai nap v�s�rnap volt, mint ahogyan minden h�nap utols� szombatj�n.
Mikor a l�pcs�k�n haladt felfel�, a Josepha h�l�szob�j�ba vezet� �ton, mindig meg�llt egy bizonyos festm�ny el�tt. A festm�nyt egy ismeretlen fest�, Esterchor festette, s a b�r�n� anyj�t Manerore �rn�t �br�zolta. Szakasztott Josepha volt.
Josepha szob�j�ba egy gy�ny�r� k�tpill�res feketedi�fa ajt� vezetett.
Bel�lr�l is sz�p volt az elrendez�s. A k�k, lila �s a v�r�s sz�nek domin�ltak. Az �gy f�b�l k�sz�lt, de nagyon k�nyelmesnek t�nt. Felette k�k baldachim d�szelgett.
Sephy m�g nem kelt fel. Hossz� haja a v�ll�ra omolva hevert karjai mellett.
Rosfort nem gondolta , hogy �gy a legszebb, de �gy is olyan volt, mint egy istenn�.
A kapit�ny azt szerette, ha a b�r�n� �v�lt�tt, haragudott, vagy a vita hev�ben �ktelen haragra gerjedt. Megcs�kolta a kez�t, majd egyre feljebb, �s feljebb, �s feljebb v�ndorolt.
Az asszony hirtelen kinyitotta a szem�t, meglep�d�tt.
Rep�lt az esl� pofon.
- A k�pet n�zve, ott a folyos�n azon t�n�d�m, vajon a harci tehets�gedet is any�dt�l �r�k�lted?
- Gy�l�l�m azt a k�pet, legsz�vesebben elt�zeln�m. Fel is �rom a kar�csonyi gy�jt�s list�mra...
- K�r lenne. Mindenki csod�lja. Tizenhat �ve, mikor a kir�ly itt j�rt, ezt nevezte meg a kedvenc darabj�nak.
- Teszek �n a kir�lyra.
- Ajjaj, �gy l�tom ma nincs t�l j� kedved! - k�rogta Rosfort g�nyosan.
- J�stehets�ged els� oszt�j�. Azt is meg tudod mondani, hogy mi lesz a v�ge a kript�di l�togat�sunknak?
- Azt hittem fels�ged �r�lni fog, hogy kimozdulhat ebb�l a v�rosb�l!
- Egyik kript�b�l s�t�lok �t a m�sikba.
- Nem lesz baj asszonyom.
- Persze, mondod ezt most, de aki eddig tal�lkozott a kript�di kir�llyal, az udvartart�s kiv�tel�vel, mind meghalt.
- Tal�n az�rt, - k�zben �t�lelte az idegess�g�ben fel al� j�rk�l� b�r�n�t - mert egy sem volt olyan sz�p, mint te.
- Ugyan, itt ez most legkev�sb� sem sz�m�t.
Rosfort m�lyen Josepha szem�be n�zett. A bal oldalukon l�v� t�k�rben mindketten l�tt�k egym�st. J�l n�ztek ki, s nem csak k�l�n.
Josepha szabadulni pr�b�lt, de  a kapit�ny homlokon cs�kolta.
Meg�rett a k�vetkez� pofon.
Rosfortot nem �rdekelte. Lefogta az asszony kez�t �s sz�jon cs�kolta. B�r a mylady ellen akart �llni, de nem tudott. Vadul �s hevesen omlottak egym�s karjaiba.
- �lt�zz fel. - bontakozott ki Rosfort.
- Most? - hitetlenkedett.
- Igen, most, mivel d�lut�n egy �ra van. L�ttam valamit a v�s�rban, aminek bizonyosan �r�ln�l.
- Velencei r�zs�t?
- Annyi biztos, hogy a t�rkizk�k ruh�dat vedd fel.
Josepha arca felvidult, ragyogott. Semmi m�snak nem tudott jobban �r�lni, mint a k�k Velencei r�zs�nak.
- Ha ezzel kezdted volna, megsp�rolsz k�t pofont.
- S elvesz�tek �t forr� cs�kot a dr�ga sz�les sz�dt�l.
A lady felemelte a kez�t, de nem csapott le. Mutat�ujj�t a kapit�nyra szegezte.
- �n nem vagyok egy olyan sz�gyentelen szajha, akit minden kocsm�ban megkapsz.
- Nem Sephy, te az �n szajh�m vagy, most pedig �lt�zz fel!
- Benedett!
Kiny�lt az ajt�, �s egy fiatal l�ny l�pett be. Josepha kulcs�rn�je. Barna f�lhossz� haj�t eleg�ns kontyba k�t�tte, ruh�ja pedig a v�rban el��rt szem�lyzeti egyenruha volt. Rosfort valami nyugtalan�t� t�ncj�t�kot fedezett fel s�t�tbarna szemeiben.
- Igen asszonyom? �, �dv�zl�m kapit�ny.
A kapit�ny r�kacsintott.
- K�sz�tsd el� a t�rkizk�k ruh�mat, amit csak a fontos esem�nyeken szoktam viselni.
- �s milyen fontos esem�ny lesz ma �rn�m? - gyermekded k�v�ncsis�ga mindenen t�ltett.
- Elvesztetted a kezeidet, hogy a sz�ddal dolgozol helyett�k?
Benedett gyorsan kik�sz�tette a gy�ny�r� r�zsamint�s ruh�t, majd kitess�kelte a kapit�nyt.
- �, Benedett, a k�k naperny�met is hozd ki l�gyszives.
Josepha gyorsan megf�s�lte a haj�t, majd fel�t kiengedve hagyta, a m�sik fel�t pedig kontyba fogta.
- Ha gondolod, f�l �ra sz�netet enged�lyezhetek, sz�lj Jeni�nak, hogy helyettes�tsen, s n�zel�dj a v�s�rban.
- Igenis.
H�tr�lva t�vozott a szob�b�l.
A b�r�n� gyorsan felvette a ruh�t, majd a naperny�j�t nyitotta ki.
Bez�rta szob�ja ajtaj�t, s a kulcsot mag�val vitte.
Rosfort a festm�ny el�tt v�rta.
- Esk�sz�m, hogy kar�csony napj�ig s�t�tel� f�gg�nnyel fogom letakarni ezt a f�rmedv�nyt...
- Pedig olyan mesteri, ahogyan �br�zolja itt...
- Ki ne mondd, �n is l�tom rajta.
A kapit�ny nem �rtette, hogy �rn�j�nek mi baja van ezzel a k�ppel. K�ts�gtelen�l a v�r egyik legszebb darabja volt.
Rosfort belekarolt Joseph�ba, �s �gy mentek le eg�szen a v�rudvarig.
A v�r hatalmas volt �s gy�ny�r�. T�bb titkos �tj�r�ja volt. M�g a kapit�ny, �s Sephy sem ismerte mindet.
A l�pcs�n egyre lejjebb haladva elhaladtak a b�lterem, a t�k�rterem, n�h�ny csel�dlakoszt�ly, p�r h�l�szoba, �s a fegyverrakt�r bej�rata el�tt. A l�pcs�t mindk�t oldalr�l fal vette k�r�l. A jobb �s bal oldalon is festm�nyek sorakoztak, m�v�szi elrendez�s�ket csup�n egy-egy ajt�, gyertyatart� vagy �g� f�klya szak�totta meg, mely bevil�g�totta az utat az arra j�r�k el�tt.
Ez a j�rat egyenesen az el�t�rbe vezetett, ami pedig a f�t�rre ny�lt. Itt tartott�k a v�s�rt. Foglal�t �s egy�b helyp�nzt egyik �rust�l sem szedtek be, de a kapun�l mindenkit �tvizsg�ltak, s csak azt engedt�k be, akin�l nem tal�ltak semmif�le gyan�s eredet� t�rgyat, illetve az illet� nem viselkedett furcs�n. Aki az elv�r�soknak nem felelt meg, az k�nnyen a v�r�rokban tal�lhatta mag�t.
Ezt a rendeletet k�tsz�z �vvel ezel�tt hozt�k, mikor az egyik v�s�rban egy f�lesz� elmeh�borodott meggyilkolta a v�r akkori �rn�j�t Lavanda Louch�t, a valent�i nemesasszonyt, aki a nagyn�nj�t�l �r�k�lte a v�rat. A gyilkossal nem tudni, hogy mi lett, mert �gy elt�nt, hogy senki sem l�tta. A legt�bben azt vallj�k, hogy mehalt, de minden �v okt�ber 18. -�n k�s�rtete visszat�r, hogy lesz�moljon valakivel a v�rban lak�k k�z�l. Egyszer r�gen t�nyleg meghalt valaki azon a napon...
Rosfort, a v�rt�l nem messze l�v�, a kapit�ny r�sz�re kialak�tott Sorperton lakr�szben lakott.
� nem hitt az eff�le babon�kban. T�ls�gosan gyerekesnek tartotta.
A v�s�r eg�sz nagy volt a mai napon. M�g kom�di�sok is �rkeztek.
Az el�t�r gy�ny�r� volt. �rusok �s vev�k kavalk�dja zsongta be a teret. A gyerekek egym�st kergett�k, mik�zben t�r�km�zet vagy m�jv�t majszoltak. B�r m�g jav�ban ny�r volt, a gyapj��rusok is szerencs�t pr�b�ltak. A kelmefest�k igen j�l kerestek. Volt aki m�zeskal�csot �rult, vagy valamilyen m�s �dess�get. A vir�g�rusok is helyet kaptak. Valamint �llatokat is v�s�rolhatott b�rmelyik arra j�r�, akinek volt p�nze.
- B�r�n�m - hajolt meg - megengedn�, hogy t�rsulatommal egy darabbal kedveskedj�nk �nnek? - sz�l�totta meg az asszonyt a h�ta m�g�l egy kardnyel�.
Joseph�nak tetszett az �tlet, m�r r�gen volt r�sze ilyen mulats�gban. K�s�r�je azonban felh�zta a szem�ld�k�t.
A b�r�n� ekkor pillantotta meg a hatalmas s�trat, mely az �gig emelkedett, megkarcolva a felh�ket.
- Mikor szeretn�tek j�tszani?
- Szerd�ra tal�n �ssze tudn�nk hozni egy darabot...
A szerda nem felelt meg.
- Kedd, este h�t �ra, �s j�tszhattok. Kedd estig legyen meg a darab. P�nzt csak az el�ad�s ut�n szedhettek.
- Ahogy �hajtja. Akkor kedd.
A kardnyel� a biztons�g kedv��rt m�g lenyelt egy kardot.
Rosfortnak nagyon melege lett.Hirtelen karon ragadta Sephyt, �s vitte abba az ir�nyba, ahol a Velencer�zs�kat l�tta.
Majdnem a sor legv�g�n volt. A zene pedig kellemes, l�gy dallam�val megkoron�zta a d�lut�nt.
Amint Sephy megl�tta a r�zs�kat, nem is a sz�j�val, hanem a szemeivel mosolygott. M�r k�t �ve nem l�tt�k ilyen boldognak.
- Vegyen nekem egy r�zs�t kapit�ny uram, hiszen olyan gy�ny�r�ek.
T�nyleg sz�pek voltak. Ahogy ott fek�dtek a kos�rban, �gy testezlegtek, mint a ny�r sz�vei.
- Adjon egy r�zs�t a b�r�n�nak!
- Egy sz�l egy ez�stb�r�.
- Egy ez�stb�r� denev�rp�nz? Ez rabl�s �reg!
- � Orion mester nem �regebb, mint te, de szeg�ny. Szeg�ny, de olyan port�k�ja van, amire a nemesasszony mindenn�l jobban v�gyik. De ha Orion mester nem kapja meg a p�nz�t, a nemesasszony sem kapja meg, amit annyira szeretne.
Csatt. A zene elhallgatott, a b�r�n� arc�r�l pillanatok, s�t m�sodpercek t�rt r�sze alatt fagyott le a mosoly. A veszedelem ez�ttal nem rosforton csap�dott le. A harmadik pofont nem Rosfort �rdemelte ki. Minden szem r�juk szegez�d�tt.
- Zen�t! - t�rte meg a csandet a f�rfi.
Kilenc �v k�r�li kisl�ny szaladt oda hozz�juk.
- Senki sem b�nthatja b�ntetlen�l az apuk�mat, senki.
- Nah�t, micsoda kis vakarcs... Rosfort, fizesd ki a h�rom r�zs�t!
Orion m�g mindig le volt d�bbenve. A jobb arcfele �gy sajgott, mintha egy l� szaladt volna �t rajta.
A kapit�ny lesz�molt h�rom ez�stb�r�t.
- Megfizetsz m�g ez�rt b�r�n�! - ki�ltotta a t�voz�k ut�n a kisl�ny.
- Hagyd csak �ket Lyra!
- El sem tudod k�pzelni, mennyit fizettem m�r ebben az �letben.
- Sephy, aranyom, legal�bb l�gy vid�mabb. Egy�bk�nt meg, ha akartad volna, fizet�s n�lk�l elvehetted volna a parasztt�l a r�zs�kat.
- Nem akartam m�g nagyobb felt�n�st.
Josepha megszagolta a r�zs�t. L�gy, kellemes, ugyanakkor vad �s f�szeres illata volt. Pont ahogy eml�kezett.
K�k naperny�j�t m�r k�s�r�je cipelte.
- Visszat�rtek - mordult fel a t�meg.
M�ris? -gondolkodott az asszony.
Csak k�s� est�re vagy m�snapra v�rta �ket. Nem akart szemben�zni a f�rj�vel ilyen hamar. Min�l t�bb id�t kell egy�tt t�lteni�k, ann�l val�sz�n�bb, hogy a titokra f�ny der�l. S ha egy titok egy olyan ember f�l�be jut, akinek nem szabad tudnia r�la, akkor a dolog megbukott, s a titok nem titok t�bb�.
Hirtelen lelassult minden. �ram� pontoss�ggal kattogtak a m�sodpercek. Z�szl� emelkedett a magasba. Az alkapit�ny hozta. A kapuval nem kellett bajl�dni, hiszen ilyenkor mindig nyitva volt. Fekete m�n, nyeregben a lovas�val.
Sephy elfordult, naperny�j�t �tvette Rosfortt�l, a m�sik k�t r�zs�val egy�tt. Arc�t a vir�gokba temette. Mikor megfordult,s r�n�zett K�rolyra, minden megv�ltozott. Mosolygott, �s �gy l�tszott, mintha t�nyleg boldog lenne.
A lovasok �tj�ttek a kapunk. Hatalmas �dvrivalg�s fogadta �ket. Nem szeretetb�l, k�teless�gb�l voltak kedvesek az emberek.
Gregor �dv�z�lte a v�rbelieket, azut�n enged�lyt k�rt a t�voz�sra. A foglyok nagyon megviseltnek t�ntek. K�roly leugrott a lov�r�l, egyenesen a feles�g�hez tartott.
Nem �rt oda. A kapit�ny sz�l�totta meg. Valami fontosat akart mondani, ami nem v�rhatott.
- H� bar�tom, �r�l�k, hogy �ps�gben visszat�rt�l, s bocs�ss meg, hogy most zavarlak, mikor bizony�ra minden v�gyad a feles�ged, de nem �rzem t�l j�l magam. Holnapt�l szeretn�k egy h�t szabads�got kivenni.
- Egy h�tig akarsz bord�lyba j�rni? Nem lesz az egy kicsit sok?
- Nem �rtem a tr�f�t. A betegs�g elvileg rag�lyos. - s�gta a f�l�be.
- Na �s mi ez az �ll�t�lagos betegs�g? Pestis?
- Mondj�k, hogy lepra. Tegnap leesett a mellbimb�m.
- azt mondtad, rag�lyos?
- Teljes ,�rt�kben!
- Akkor mit keresel m�g mindig itt?
Tal�n m�gse lepra, �s tal�n jobban leszek.
- Holnap reggel azonnal jelentessz nekem. �s ne mert eltitkolni, mert tudni fogom.
Desmor intett az anyj�nak, K�roly pedig v�gre foglalkozhatott a feles�g�vel.
- Minden rendben itthon dr�g�m? - cs�kolta meg a b�r�, s Joseph�nak esz�be jutott, hogy ma biztosan teljes�tenie kell k�telezetts�geit, melyek a h�l�szob�ra vonatkoznak. - Hoztam p�r foglyot, v�logass bel�l�k kedvedre, s alkalmazd �ket, amire szeretn�d.
Undor fogta el. Sohasem szerette igaz�n a f�rj�t.
- Nah�t, legal�bb a r�zs�k p�tolt�k hi�nyomat. Menjetek fel, addig gondoskodom a foglyokr�l.
�gy tett, ahogy mondta. Josepha Rosfort k�s�ret�ben t�vozott. Az el�t�rn�l a l�pcs�h�z, a l�pcs�n fel, el�sz�r a fegyverrakt�r, a t�k�rterem, csel�dlakoszt�ly, b�lterem, el minden el�tt, eg�szen a h�l�szob�ig.
El�vette a kulcsot, �s nyitotta az ajt�t.
- H�t ez k�l�n�s, pedig megesk�dn�k, hogy bez�rtam.
Rosfort megr�ntotta a v�ll�t, �s felh�zta a szem�ld�k�t.
Hatalmas sik�t�s. A v�r legmagasabb tornya, a Romhalomtorony k�r�l sz�z �s sz�z denev�r kezdett k�r�zni. Tal�n a sik�t�st�l r�m�ltek meg ennyire. Vagy valmi eg�szen m�st�l.
K�r�ztek, ak�r a hal�l a leveg�ben, s a menyorsz�g nem j�tt el, ami megnyugtathatta volna �ket.
- A kilencek vigy�zzanak r�.
Ha Rosfort nincs ott, s nem kapja el, a b�r�n� a padl�ra zuhan.
- Micsoda arc�tlan tr�fa ez?
Elgondolkodott, vajon mi�rt kapta. �s kit�l? Nem tudott r�j�nni, de hirtelen azt �rezte, hogy nem tartozik ide. Soha nem is tartozott, �s soha nem is fog. Vissza akart menni Baltimoorba.
Fel�llt, �s leki�ltott a kulcs�rn�j�nek, az azonban m�g nem �rkezett vissza a v�s�rb�l, pedig az enged�lyezett f�l �ra m�r j�csk�n letelt.
El sem tudta k�pzelni, hogy hol lehet. Vagy � a felel�s ez�rt az eg�sz�rt? De h�t mi lehetett az ind�t�ka?
Ki a gyilkos, aki meg�lte Jeni�n�t?
A holttest a b�r�n� �gya el�tt l�gott le az egyik tart�gerend�r�l. Felakasztott�k.
B�r Jeni�na nem volt t�l sz�p, s bar�tai a testes helyett ink�bb a k�v�r sz�t haszn�lt�k r�, m�g a tizenkilenc �ves Benedettn�l is fiatalabb volt.
Teste most m�gis ott l�gott �lettelen�l, ak�r egy rongybaba, s ahol a k�t�l a nyak�hoz illeszkedett, ott Josepha legnagyobb meglepet�sre nem volt m�s, mint egy Velencei r�zsa...
- Valaki szedje m�r le innen a h�l�szob�mb�l, az istenek kegyelm��rt! Nem igaz, hogy mindenki pont most t�ni el ebb�l a rohadt v�rb�l!
Rosfort m�g jobban megk�v�lt.
Lerohant az udvarra, de el�bb megk�rdezte, hogy a vacsor�t elint�zte-e m�r. Hiba volt feltennie ezt a k�rd�st.
- Szerinted ezek ut�n m�g b�rkinek lesz kedve enni? Ink�bb a papot int�zd el.
Nem sokkal k�s�bb mindenki meg�rkezett a b�r�n� szob�j�ba. K�roly, Desmor, Zov�t atya, Isabell, Benedett �s term�szetesen Rosfort.
A pap m�g ut�lag is feladta neki a kenetet.
- Ha j�l l�tom, akkor ez ak�r �ngyilkoss�g is lehetett. Ilyen esetben pedig nem ker�lhet szent f�ldbe.
- B�nom is �n, hogy hov� ker�l, de a h�l�szob�mban nem maradhat annyi szent. Hamarosan lesz�ll az est, egy holl�val a l�bam f�l�tt nem tudok aludni.
- Ma am�gy sem itt alszol kedvesem.
- Nem �rdekel, a hulla akkor sem l�ghat itt. Az meg k�sz szerencse, hogy hazaj�tt�l, �s aludhatok veled is ak�r. Mi lett volna, ha nem j�ssz? Egy, akkor sem aludtam volna itt, hanem �tmegyek a k�z�s h�l�szob�nkba, mert meg�ltek valakit a szob�mban. Kett�, a hulla akkor sem maradhat itt!
- Rendben sz�vem, a hulla el fog t�nni.
Isabell sz�lalt meg, az eltelt f�l �ra ut�n el�sz�r.
- M�gis kinek sz�rhatt�l szemet any�m, hogy megszentelte a szob�dat azzal, hogy itt vetett v�get �let�nek? Relyt�j... Vagy ki volt annyira elvetem�lt, hogy itt akasztotta fel az �ldozat�t? Hahh... �jabb relyt�j...
- Majd legk�zelebb sz�lok m�r a tettesnek, hogy c�lt t�vesztett a nagylelk� adom�nya, ugyanis a te szob�dba a m�sik l�pcs� vezet fel...
Mindenki nevetni kezdett, Isabell pedig elpirult. De mivel nem akart sz�gyenben maradni, ez�rt gyorsan feltett egy k�rd�st, hogy elvonja a figyelmet annya megsz�gyen�t� megny�lv�nul�s�r�l.
- M�gis kinek lehetett erre ind�t�ka, egy�ltal�n ki l�thatta utolj�ra?
- Benedett! - suttogta Josepha.
Benedett rettegni kezdett. �ssze�llt benne a k�p. Hogy �? M�gis hogy gondolt�k ezt? Nem lehet, az nem...
- Igen, lek�s�rtem a b�r�n�t, �s Benedett pedig lement a v�s�rba, viszont el�tte sz�lt Jeni�nak, hogy helyettes�tse, am�g t�vol van...
Benedett �gy �rezte, hogy nem tud tov�bb l�tezni. A feje majd sz�t repedt, s gyomr�ban valamif�le g�rcs�s er�t �rzett. 
Im�dkozni kezdett. Az ima r�vid volt, de lelki megnyugv�s�hoz elengedhetetlen.
Ridegv�rra bor�s napok k�sz�nt�ttek.
Terjedt a pletyka...